Emlékszem, amikor általános negyedikben megvettem magamnak az első, saját, kazettás videó kamerámat a spórolt pénzemből. Elkezdtem videózni két jó barátommal. Így utólag visszanézve a minőség vállalhatatlan volt, a kivitelezés pedig gyenge, de ami számít, hogy lelkesek voltunk. Szerettük csinálni. Egy-két év után kisebb-nagyobb sikereket is elértünk, például nyertünk pár videópályázaton.

Tizenhárom voltam amikor megvettem életem első Digitális Tükörreflexes fényképezőgépét. Ezzel a fotós “karrierem” új lendületet kapott. Vidéken nőttem fel, mindig közel állt hozzám a természet. Elkezdtem állatokat fényképezni. Rengeteg mindent tanultam belőle, nem csak a fotózás terén belül. Amikor az ember napokig gubbaszt egyedül egy lesben, van ideje gondolkodni. Sok érdekes emlékem és történetem van erről az időszakról.

Még tartott a természetfotós időszakom, amikor elkezdtem érdeklődni az esküvők iránt. Eleinte csak segédként tanultam mások mellett, de idővel belevágtam önállóan is. Rengeteg “nagy napot” örökíthettem meg, mára több mint ötven esküvő van a hátam mögött. Szerettem csinálni, gimnázium mellett volt is időm rá.

És igen… itt jött be a törés a történetemben. Nem, én nem törtem meg, csak a fotós-videós karrierem. Ugyanis gimi után eladtam az összes felszerelésemet és bevonultam katonának. Mielőtt mindenki azt gondolná, ez micsoda légből kapott ötlet volt, el kell mondanom, hogy nem. Mindig is játszott nálam ez a lehetőség, mert akkor még azt hittem, hogy a fényképezésből nem lehet megélni. A honvédség pedig vonzott, mert úgy gondoltam, hogy sok mindenre megtanít ami kell az élethez.

Ma azonban mégis itt vagyok, fotózok és videózok. Miután elvettem életem szerelmét, leszereltem és beleugrottam újra a média világába. Hogy hiányzik-e a sereg? Igen. Valami olyat ad, amit a mai fiatalok már nem is ismernek. De sokkal jobban szeretem amit most csinálok. Felejthetetlen pillanatokat teszek még felejthetetlenebbé. A feladatom, hogy megörökítsem a talán legfontosabb és legmeghittebb momentumokat egy ember életében. Felelősség és megtiszteltetés.

– Máté –

Nagy felkészüléssel kezdődött számunkra Klau és Ádi esküvője, mert mi voltunk a fotósok és a videósok is egyszerre. Ez persze korántsem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Ilyenkor nem egyedül megyek, mindig viszem magammal a kis csapatomat, ami általában 3-4 főből áll, itt viszont a helyzet úgy hozta, hogy csak ketten tudtunk elmenni, ami röviden és tömören annyit jelent, hogy négy ember munkáját végeztük ketten… nem egy lehetetlen feladat, de nem is könnyű. Tudtuk előre, hogy rutinból nem fog menni, hanem jól fel kell készülnünk.

Minden esküvőt egy napos felkészülés előz meg. Tartunk egy utolsó egyeztetést a párral, átbeszéljük a részleteket, az elképzeléseket. Még előtte nap ellenőrizzük a kártyákat, hogy legyen elég szabad hely a rengeteg anyag rögzítésére, előkészítjük és feltöltjük a szükséges felszereléseket.

A nagy napot Klau készülődésével indítottuk. Szeretjük ezeket a pillanatokat, mert a menyasszonynak van ideje megszokni a kamerákat és tudunk neki segíteni leküzdeni a nagy igen előtti izgalmakat.

A párok rendszerint arról szoktak beszámolni, hogy nem is láttak minket az esküvő közben és mégis mindenről készült felvétel… nos, ezért vagyunk ott, hogy ne legyünk útban, de mégis mindenhol ott legyünk.

Ádi és Klau esetében a kreatív fotózást nem az esküvő napján tartottuk, hogy ne legyen nekik még ez is plussz stressz, hanem teljesen fel tudjanak oldódni a kamera előtt. Nem bántuk meg. Készült egy csomó kreatív kép és nem kellett sietnünk sehova, hanem volt idő több helyszínre is.

Az egész nap hangulata csodálatos volt. Szerintem a képek is azok lettek. Ha szeretnél, megnézhetsz több képet is a sorozatból, csak kattints ide.

Barbi és Isti tavaly kértek fel, hogy fotózzam az áprilisi esküvőjüket, azonban a koronavírus közbeszólt. Az utolsó pillanatig húzták, de végülis el kellett halasztani. Megbeszéltük, hogy a lagzit 2021-ben tartják, de a polgárit még idén megrendezik, amint lehetséges.

Aztán egyszer csak hívott Barbi, hogy még utoljára egyeztessen velem a másnap tartandó esküvőjükkel kapcsolatban, amikor rájött, hogy a nagy szervezésben nekem elfelejtettek szólni az új dátumról. Hirtelen jött a dolog, de szerencsére egy kis átszervezéssel sikerült megoldani, hogy tudjak menni fotózni. Így másnap beültünk a kocsiba a feleségemmel és másfél hónapos kisbabánkkal, és elindultunk Neszmély felé. A pár az esküvő helyszínének ezt a falut választotta, mivel nagyon tetszett nekik a hely. A polgárit is ide szervezték, annak ellenére, hogy gödöllőiek. Mi röpke két és fél óra utazás után meg is érkeztünk.

Az esküvőnek egy nagyon kedves dátumot tűztek ki: 07.07., ami Barbi nagymamájának a házassági évfordulójának napja. Az egész ceremónia fantasztikus hangulatban telt. Alig kilenc fő volt jelen, de meghittebb nem is lehetett volna. Volt nevetés és könny is, na meg persze első hitvesi csók.

A kis polgári szertartás után, lesétáltunk a Duna partra, ahol egy mini kreatív fotózást tartottunk, és készült néhány csoportkép is a családdal. Annak ellenére, hogy előtte sosem találkoztam velük, úgy éreztük mintha ezer éve ismernénk egymást. Nagyon kedvesek és közvetlenek voltak, jó hangulatban telt a fotózás is.

Az esküvőn már 8 hónapos kismama volt Barbi, így egyben egy kismama fotózás is volt a kreatív, augusztusban, pedig megszületett a kis Zénó. Szerintem remek képek születtek, ezen a gyönyörű helyen.

Ha szeretnél megnézni több képet a sorozatból, kattints ide!

Gréti és Máté esküvője emlékeztetett minket, milyen jó is magyarnak lenni. A gyönyörű alföldi helyszín, a hangulatos dekoráció, a kocsis és fogata együtt egy szinte megfogalmazhatatlan érzést keltett bennünk.
Ki gondolta volna hogy a puszta is lehet ennyire gyönyörű?

Az erős szél segítségével készítettünk pár “tündéri” fotót is a párról, s bár nehéz volt, de drónnal is sikerült néhány nagyon klassz felvételt lőni.
Úgy gondolom, hogy sikerült nagyon jól elkapnunk az izgalmas pillanatait a csokordobásnak is. Mindig nagy várakozás lengi körbe ezt az apróságnak tűnő pillanatot. Hogy is van a hagyomány? Aki elkapja a csokrot az megy majd leghamarabb férjhez.

Talán soha ezelőtt nem láttam még ilyen táncos lábú násznépet mint ezen a lagzin, pedig higgyétek el, már sokfelé megfordultam.
A menyasszonyt mindenki igyekezett táncba vinni legalább egyszer, és a vőlegény sem maradt partner nélkül soha. A videó mellé lőttünk pár hangulatképet is, fogadjátok sok szeretettel!